Két csapattal indultunk útnak vasárnap reggel 7 órakor. Ziar-ba szólt a meghívás, a gyerekek izgatottan készültek a meccsekre. 10 órára megérkeztünk. Meglepetésünkre, nyitott, pontosabban félig nyitott csarnokot láttunk magunk előtt. Mi szülők persze rögtön arra gondoltunk, itt egész nap megfagyunk majd. Körülöttünk minden havas, jeges volt. A gyerekek elfoglalták öltözőiket és elmentek egy kis bemelegítésre. Kiderült, hogy a kisebbek 97’-es csapatunk kezdi a mérkőzést, így a nagyobbaknak /96’-os játékosok/, addig van idejük felfedezni a csarnokot, ill. a mögöttünk lévő dombot, ahol a hóban ragyogóan elszórakoztak. Néhányan a meccset nézték, és drukkoltak a csapatnak. A hangulat fantasztikus volt, erről a szülők gondoskodtak, nem maradt el a bíztatás. Meglepetésünkre, nagyobb gyerekekkel játszottak, de eredmény ide, vagy oda, hatalmas lelkesedéssel, ügyesen játszottak a csemeték. 9-1 lett a mérkőzés eredménye. Lacek és Kristóf számtalan lövést védett, ügyesek voltak.

Ahogy nézelődtük, jöttek a gyerekek, akikkel játszani fogunk, meglepődtünk, hogy így korcsolya nélkül is mekkorára nőttek, ezek nem lehetnek a mi korosztályunk. Mondtuk is a gyerekeknek, akik vegyes érzelmekkel kezdtek készülődni. Miki bácsi igazolta a feltevést, hogy valóban előkészítős, ill., kölyök csapat tagjaival mérhetjük össze tudásunkat. A kapus szemével nézve ez nagyon jó hír volt, és lehetőség, hogy a meccsen sok dolga lesz. A meccsen kaptuk a gólokat, támadtak minket, szabálytalanok voltak, durván játszottak, de ez megerősítette a mi játékosainkat, és támadásba lendültek. Gábor fantasztikus védéseivel, úgy tűnt jól érzi magát a helyén. Az első harmad az ismerkedésé volt részünkről, de a második, harmadik harmad a támadások ideje lett. Lőttük a gólokat, és a bírónak ez nem tetszett, mert szabálytalanul ellenünk döntött. Elképesztő volt, amikor Gábor a lepkéssel már fogta a korongot, ő odament és intett, hogy tovább, persze rögtön belőtték nekünk a gólt. Nem értette ezt senki, hisz ilyen tapasztalatunk még nem volt, ha a kapus ráteszi a kesztyűjét a korongra, annak az akciónak vége kell, hogy érjen, le kéne fújni. Persze, ez csak egyetlen gól, amin semmi sem múlik, mert a játékosainkat többször úgy fellökték, hogy ki kellett hozni a pályáról. Sokszor ültek az UTE játékosok a kispadon büntetésből, hogy miért? Sokszor nem derült ez ki. Viszont fantasztikus volt a hangulat. A lelátón a szurkolók hada végig biztatta a csapatot, jó kedvűen telt a nap. Az eredmény 7-6 lett Ziar győzött, de milyen áron? Körülnézve a lelátón szurkoló emberek között, mindenki elismeréssel nézte a mieink játékát. Én lent álltam a kapus közelében, de ott is az elismerés szavaival illették a védését. Néhány szó, és a mutogatásaik, valamit a mosolyuk elismerésről szóltak.

A számbeli eredmény ellenére, mi győztünk. Ha becsületes játékkal játszottak volna, akkor biztosan. Hatalmas taps és éljenzés köszöntötte a jégről lejövő Lilákat. Ilyen hangulatos meccsen talán még nem is jártam. Elindultunk visszafelé, és erről a napról sokat fogunk még beszélni, és nem hiszem, hogy lesz gyerek, vagy felnőtt aki elfelejti, bár nem volt tétmérkőzés, csak egy barátságos meccs.